Ahogyan haladunk előre az évben, az aranyló napsütéses őszi napokat úgy váltja fel a borongós, nyálkás idő. Egy fokkal nagyobb kihívás lesz a biciklis közlekedés, de egy kis rákészüléssel továbbra sem kell lemondani róla.
Az esőkabát a legjobb barátod
A durva lehűlés még nem érkezett meg, úgyhogy a fő őszi mumus egyelőre inkább az eső, ami öltözködésben és felszerelésben egyaránt óvintézkedéseket igényel. Itt az ideje beszerezni egy esőkabátot, ami legjobb, ha minden reggeli induláskor velünk jön, felkészülve arra, hogy bármikor eleredhet. Biciklizéshez legjobbak a hosszabb, bővebb darabok, esetleg a poncsók, amik a combot is védik a nedvességtől, de vannak, akik erre a célra speciális esővédő nadrágokra esküsznek. Egy kedves vagy vicces mintás, színes esőkabáttal ráadásul az őszi szürkeségben közlekedő tömeg többi tagját is feldobhatjuk. Legalább ilyen fontos, hogy vízálló cipőben induljunk útnak. Reggel pedig a hűvösebb levegő és a hideg menetszél miatt a sisak vagy a sapka mellett szükség lehet még szél- és esőálló anyagból készült kesztyűkre is.
Ahogy hidegebbre fordul az idő, úgy lesz a réteges – inkább több vékony, mint kevés vastag ruhadarabból álló – öltözködés is egyre fontosabb. Egy jó minőségű – mondjuk merinói gyapjúból készült – aláöltöző beszerzése az egyik legjobb hosszú távú befektetés, mert minden más mozgásformához, akár túrázáshoz vagy hosszabb városi sétákhoz is praktikus viselet.
Öltöztesd a biciklit is
Az öltözködés mellett a másik aranyszabály, hogy a bicikli legyen felszerelve olyan alkatrészekkel, amik meggátolják, hogy víz vagy sár csapódjon ránk tekeréskor. A legfontosabb ilyen kellék a megfelelő hosszúságú sárvédő az első-hátsó keréken, és a legjobb, ha a bicikli hajtását: a láncot és a fogaskereket egy védőtok fedi.
Ősszel már elég korán sötétedik ahhoz, hogy egy elhúzódó munkanap, vagy a munka utáni baráti találkozó végén már ne világosban menjünk haza, így okos dolog mindig első-hátsó biciklilámpát is tartani magunknál.
Rejtélyes pocsolyák
Az időjárási viszonyok persze nem csak az öltözködést befolyásolják. A teljes biztonsághoz közlekedéshez nem árt egy kicsit változtatni a közlekedési stílusunkon: nedves aszfalton érdemes lassabban tekerni és óvatosabban, nagyobb ívben kanyarodni, különösen ha nem aszfaltos, hanem mondjuk márvánnyal burkolt felületre érünk. A pocsolyákat inkább kerüljük, ha nem ezerszer használt útvonalon tekerünk, ahol minden kátyút előre köszön nekünk. Nagyobb városokban a villamossín keresztezése igényel még elővigyázatosságot: a kulcs, hogy a kerék és a sín elég nagy, legalább 45 fokos szöget zárjon be.
Van még egy szempont, amire az őszi-téli biciklizésnél figyelni kell. A beszivárgó eső fokozatosan koptatja a biciklik mozgó alkatrészeit és a fékeket. Az utóbbiak kopását nem árt rendszeresen ellenőrizni, a láncot és a fogaskerekeket pedig érdemes rendszeresen zsírozni.
Ha esik, ha fúj
Ezekkel a szabályokkal a fejben még bőven a bicikli az első számú közlekedési eszköze az előző cikkeinkben már megismert budapesti Zsófinak és Orsinak is. Elsősorban az öltözködési kérdések jöttek elő, amikor az őszi biciklizés rejtelmeiről beszélgettünk velük. Orsi akkor is kerékpárral indul útnak, ha épp esik, amikor kilép az otthona ajtaján. “Még jobb is úgy, mintha napközben fordulna rosszabbra az idő, legalább nem ér váratlanul” – mondja Orsi. Reggel indulás előtt az első dolog, amit ellenőriz, az az dőjárás-előrejelzés aznapra, a radarképet pedig napközben is rendszeresen figyeli.
Míg Orsi már rutinosabban választ öltözéket biciklizéshez az aktuális időjárásnak megfelelően, Zsófi, aki csak kicsit több, mint egy éve kezdett el kerékpárral közlekedni, még kísérletezik, mi a legpraktikusabb, ha nem a legtökéletesebb biciklizős időben kell útra kelnie. Állatmintás sötétkék esőkabátja minden esetre az egyik kedvenc ruhadarabja. Zsófi most úgy látja, amíg le nem esik az első hó – ha egyáltalán -, biztosan nem vesz budapesti tömegközlekedési bérletet, hiszen továbbra is a biciklije lesz az első számú választás a városon belüli közlekedéshez.
Két interjúalanyunk azt üzeni azoknak, akik még ezek után is hezitálnak nyeregben maradni: idézzék fel, milyen a buszon összecsukott, vizes esernyők és csöpögő esőkabátok között a tömegben utazni, vagy az esőnapi terheléstől borítékolhatóan beduguló utakon, szárazon ugyan, de kínzóan sok időt ücsörögni tekerés helyett.
Bővíthetnénk a cikket? Témát javasolnál?
Írj e-mailt a Magyar Kerékpárosklubnak!
