Létezik egy ellenérv, ami szinte mindig előkerül beszélgetésekben, ahol a biciklis közlekedés a téma. “Jó, de ha ki kell néznem valahogy akkor eleve nem mehetek biciklivel.” Jelentjük: vannak emberek, és nem is kevesen, akik már felülemelkedtek ezen a dilemmán, és kész válaszaik vannak arra a kérdésre, hogyan lehet összeegyeztetni a csinos öltözködést a kerékpáros közlekedéssel. Megkértük néhányukat – férfiakat és nőket -,hogy osszák meg a tamáskodókkal összegyűlt tapasztalataikat.

Leggings-szel rövid szoknyában tekerni sem lehetetlen vállalkozás

Egy fogadás az iráni nagykövetségen – ez volt a legelegánsabb esemény, amire biciklivel érkezett Zsófi, a 35 éves budapesti újságíró. Nagyjából a koronavírus-járvány kezdete óta használja a biciklit közlekedési eszközként, és annyira megszerette a városi kerékpározást, hogy csak kivételes esetekben közlekedik mással. Azok az alkalmak, amikor fontos, hogy elegáns legyen, egyáltalán nem ilyenek.

Az említett nagykövetségi alkalmon szövetnadrágot viselt egy csinos blúzzal, de azt mondja, szoknyában is teljes magabiztossággal ül biciklire. Az egyetlen, amire figyel, az a szoknya hossza.

“Ha nem akarom elengedni a rövidet, maximum húzok egy leggingset” – tette hozzá.

Ha épp a munka miatt messzebbre kell biciklivel eljutnia, akkor előfordul, hogy másik felsőben indul el, mint amit aznap viselni szeretne, és célba érve átöltözik valahol.

Láncvédős biciklivel az olajfoltok ellen

Minden nap csinos-nap Szilárdnak, a budapesti jogásznak, aki öltönyben, zakóban és nyakkendőben dolgozik, és bár megoldható lenne, hogy a munkahelyén öltse magára az elegáns ruhát, neki nem jelent gondot csinosban munkába biciklizni sem.

“Napközben, a belváros különböző pontjaira szervezett találkozóimra egyébként is biciklivel közlekedem, ott az átöltözés nem is lenne opció” – mondta.

Szilárd kulcsa a megjelenni vagy biciklizni dilemma megoldásához, hogy hogyan tudja elkerülni a ruhája összekoszolódását. “Már csak azért is, mert az öltöny tisztítása egy kisebb vagyonba kerülne”. Ezért már évek óta holland típusú kerékpárt hajt, aminek a lánca zárt térben fut, így az öltönynadrágja anyagát összegyűrő csipeszelésre vagy szárfelhajtásra sincs szüksége.

A másik elkerülendő akna a megizzadás, amit Szilárd úgy igyekszik kiküszöbölni, hogy soha nem lohol a munkába: azt a távot, amit 8. kerületi otthonából az 5. kerület szívébe meg kell megtennie, komótos tempóban is 15 perc alatt letekeri, és még így is harmad annyi idő alatt bent van az irodában, mintha céges autójával indult volna el. Fontosnak tartja még, hogy legyen a biciklin egy tárolórekesz, ami lehetővé teszi, hogy dolgait ne a hátán kelljen cipelnie, ezzel is elkerülve, hogy bárhol megizzadjon.

A hűvösebb időben tekerésre sállal és kesztyűvel készül, és bringás közlekedési szempontból tulajdonképp még jobban is örül a lehűlésnek mint amennyire hiányolja az augusztus végi nyári meleget.

“Az nem jó, ha az emberre ráolvad az inge, azzal semmit nem tudsz kezdeni egész nap” – magyarázza.

Esőben ugyan általában a tömegközlekedést választja, de olyan is előfordult már vele, hogy bár reggel a csapadék miatt nem ült biciklire, ha a munkaidő lejártakor épp nem esett, Bubival ment haza.

Sportosan elegánsra esküszik

Egy kelet-magyarországi városban dolgozik tanárként Roberta. Bár nem állítja, hogy nem kell néha öltözködési kompromisszumot kötnie ahhoz, hogy biciklivel induljon munkába, színházba vagy máshová, ahol elegánsabban szeretne megjelenni, annyira a kerékpározást érzi a legegyszerűbb közlekedési módnak a mindennapokban, hogy a legtöbbször hajlandó megkötni ezt a kompromisszumot. Ez sem jelenti persze, hogy lemondana a nőies, sikkes öltözködésről. A sportosan elegáns stílus az, amire esküszik, amibe vitán felül belefér egy színes szoknya leggings-szel vagy egy sötét sztreccs nadrággal.

“Fel sem merült bennem, hogy ne lehetne csinosan biciklizni”

Tíz év csinosan biciklizés tapasztalata van a budapesti Orsi mögött, akivel korábban reklámszakemberként, most lakberendezőként rendszeresen előfordul, hogy elegánsan öltözve kell kerékpárra ülnie. Mint meséli, soha nem tekintett a csinos öltözködésre és a biciklizésre egymást kizáró dolgokként, és bár eddig mindegyik munkahelyén lehetősége lett volna, hogy átöltözzön és lezuhanyozzon, miután beért biciklivel, sosem választotta ezt a megoldást. Mindig az aznapra kiválasztott szettjében biciklizett.

A legelegánsabb alkalom, amire kerékpárral érkezett, egy divatbemutató rendezvény volt.

“Nem nagyestélyiben mentem, persze, de azért magassarkú, szoknya, szép táska és teljes smink volt rajtam akkor is, amikor a helyszínre bicikliztem Persze nem másfél órás bringatúrára, hanem 20-30 perces tekerésre kell gondolni, szintemelkedés nélkül, kényelmes tempóban” – tette hozzá.

Az egyetlen kihívásnak a ruhák épen tartását látja.

“Egy hosszú szoknya be tud akadni mindenhová. Ezt úgy oldom meg, hogy feljebb húzom kicsit a szoknyám, az alját pedig összekötöm valahogy, akár egy hajgumival. De ezt használom a bőszárú nadrágjaim védelmére is. A bokámra húzom, így tekerek, ha megérkeztem, megszabadulok tőle, bedobom a táskámba, és mehetek is tovább” – magyarázta, hozzátéve, léteznek speciális kerékvédők, amik arra jók, hogy megakadályozzák a szoknya vagy a bőszárú nadrág küllőbe akadását.

Orsi rendszeresen hord biciklizés közben magassarkú cipőt is.

“A telitalpú cipők a legkényelmesebbek, de a tűsarkúval sem volt még gondom. Néhányan szemöldöküket felhúzva jegyezték már meg, mennyire balesetveszélyes, ahogyan a sarok és a talpam közé akasztom a pedált, de én egyáltalán nem érzem rizikósnak. Ha kell rögtön le tudom venni a pedálról a lábamat” – vélekedik.

Orsi arról is mesélt, hogy az évek során a “saját arculata” részévé vált, hogy nem autóval, hanem kerékpárral – vagy vidéki helyszín esetén vonattal – érkezik kifejezetten fontos munkaügyi találkozókra, ügyfelekhez is. Mára már meg sem fordul a fejében, hogy ilyen esetekben ne ezt a közlekedési módot válassza. “Nem hiszem, hogy pont emiatt ne kezelnének komoly tárgyalópartnerként.”