Amikor beérek munkahelyemre pörgök mint egy búgócsiga

Most kakaóscsiga is pörgette a munkába bringázókat szerdán a Bringásreggelin.

Kit a pörgés, kit a gyorsaság, kit a függetlenség és a szabadság motivál, hogy kerékpárral járjon munkába. Országszerte 80 helyszínen tartottak szerdán bringás reggelit.
Kerékpárral a dolgukra igyekvők ezrei pótolhatták a letekert kalóriákat a Bringázz a munkába! kampány hagyományos nyitóeseményén.

Ilyen volt a hangulat a Gellért téren.

Ki gyalog is könnyen bejárható távot, ki tíznél is több kilométert teker munkába – a többség minden nap, sokan télen-nyáron, esőben és (egyre ritkábban) hóban – azok közül, akik megálltak a Bringázz a Munkába 2023-as kampányának nyitóeseményén az országszerte 80 helyszínen megrendezett tavaszi Bringásreggeli Gellért téri állomásán szerda reggel. 

A májusi, aranyat érő esők felhőinek árnyéka csak keveseknek szegte kedvét, hogy nyeregbe pattanva jussanak el munkahelyükre, iskolájukba vagy ügyes-bajos dolgaikat intézzék, és közben megálljanak a Magyar Kerékpárosklub sátra előtt egy csokis croissant-ra, kakaós- vagy pizzás csigára, rostos üdítőre. Alkalmanként öten-nyolcan is sorban álltak a pult előtt, ahol a Kerékpárosklub és a finomságok egyik részét felajánló Starbucks önkéntesei kínálták az arra járókat, de senki nem idegeskedett.

Pedig az önfeledt reggelizés kissé meg is akasztotta az erre bringázók sűrű sorát, de a sietősebbje sem maradt csemege nélkül: akár meg sem kellett állnia, a lelkes önkéntesek menet közben nyomták kezébe a péksüteményt és az üdítőt. 

No, nem mintha gondot okozott volna a sorbanállás a kipirult arcú embereknek, az itt reggeliző társaság pedig olyan színes volt, mint az esők áztatta tavaszi méhlegelők, de nem csak a színes ruhák miatt. 

Tekert erre nő és férfi, tanár és diák, gyerek és felnőtt, térinformatikus és fejlesztő, futárcég diszpécsere és bírósági munkatárs, autók átírását végző ügyintéző és triatlonos lány, gyerekét iskolába kísérő vagy épp a munkába is magával szállító apa. Sőt, megjelent egy majdnem teljes céges kollektíva, akik itt töltekeztek finomságokkal és frissítőkkel, trécseltek pár percet, majd tekertek be közösen a munkahelyre, ékes tanúbizonyságát adva, hogy a (munkába) kerékpározás nem csak közlekedési módnak kitűnő, de olyan közös tevékenység is lehet, ami közelebb hozza a csapatot, és feldob bármilyen borongósnak induló reggelt.

De vajon ki, miért ült nyeregbe?

Nagy autós vagyok, de a városban értelmetlen használni, inkább vidéki utazásra szolgál. Kerékpárral gyorsabb és olcsóbb, és a cégnek is jobban megéri bringát lízingelni

– mondja Gábor, a fent említett céges kollektíva tagja.

Sok edzésem van, bringával oda is érek, és még a közlekedés is edzés

– így Ildi, a triatlonos lány.

Mások szerint sokkal szabadabb így közlekedni, egészséges és gyorsabb, mint bármi egyéb közlekedési mód. 

András, a térinformatikus például nem szeret várni, és motiválja is a reggeli mozgás, Tünde pedig, aki egy csokor virággal igyekezett munkahelyére, pedig azt mondja: nem csak fizikailag érzi jobban magát, (csökkentek az asztmás tünetei is), de kap egy csomó adrenalint, és

amikor beérek munkahelyemre pörgök mint egy búgócsiga.

Indokból azonban számos más is akadt:

• “függetlenség”,
• “nem kell dugóban ülni”,
• “mindig pozitív élmény”,
• “hatékony és szórakoztató”,
• “letudom a napi mozgásmennyiséget”,
• “feldobja a reggelt”,
• “egyszerűen szeretem”.

És ki mennyit teker?

Az általunk megkérdezettek átlagosan 5-10 kilométeres napi bringázásról számoltak be, volt, aki azt mondta, hogy 22 kilométert tesz meg naponta oda-vissza, másvalaki 20-30 kilométeres távról számolt be. Olyan is volt, aki Solymárról vagy épp Gödről ingázik, ha nem is minden nap, de hetente többször. 

Az biztos, hogy bárki, bármilyen indokkal, bármilyen messziről érkezett bringával, a Gellért térnél – és országszerte még egy sor más helyszínen – pótolni tudta az elégetett kalóriákat – már ha időben érkezett.